Az abszintozás megkívánt bizonyos előkészületeket, annak meg kellett adni a módját, sebtében, csak úgy, vizespohárból, állva felhörpinteni egeket rengető szentségtörés lett volna – borzadalmas keserűsége miatt, persze, kivitelezhetetlen is. Ahogy a teázásnak, kávézásnak, ennek is megvolt a maga ideje, helye, szertartása, spéci kellékei.Ma két iskola is létezik arra nézvést, hogyan is kell inni az abszintot. A cseh irányzat szerintem sokkalta izgalmasabb, de tény és való, hogy aki autentikus élményre vágyik, annak a francia példa a követendő.
Tulajdonképpen, mindkét módszer lényege ugyanaz: a rémesen ihatatlanból valami borzalmas, de legalább iható italt varázsoljanak. A gall eljárással nincs nagy fakszni: az ember fog egy pohárnyi abszintot, a tetejére ültet egy direkte erre a célra kifejlesztett, lyukacsos kanálkát, ráteszi az előre odakészített kockacukrot, majd hideg vizet csorgatva rá (1 az 5-höz arányban - a víz javára) felhígítja, és egyben édesíti is az abszintot. Mindeközben, csiribí-csiribá, az áttetsző zöld szesz opálos löttyé lesz.
A cseh rituálé kellékei ugyanezek, de az izgalom, mi vele jár, jóval nagyobb. Az abszintos pohár tetejére lyukas kanalat, a kanálra pedig kockacukrot ültetnek – eddig stimmt -, erre aztán abszintot csurgatnak, s ha már jól beitta a szeszt, meggyújtják szépen a cukrot. Ég a cukor, ég, de mielőtt még kialudna, hideg vízzel nyakon öntik, hogy a drága „karamell” maradéktalan vegyüljön bele a keserű itókába.
Csalóka kis tünemény volt ez a zöld tündér. Igaz, sok esetben remek múzsának bizonyult – nem hisztizett, nem kavart, megbízhatón, mikor kellett, ott volt, és eredeti ötleteket sugallt…
Viszont tisztességgel fejbe rúgott mindenkit, aki vele élt. Verlaine állítólag előszeretettel gyújtogatta meg felesége ruháját, haját egy-egy abszintmámoros este után, és azt mondják, van Gogh füle is gazdája abszintszeretetének esett áldozatául.
A francia antialkoholista liga egyik szószólója, Georges Ohner, 1907-ben a következő szavakkal próbálta felhívni a közvélemény figyelmét a zöld szesz káros hatásaira: "Ha nem tiltják be az abszintot, akkor országunk hamarosan egy nagy gumiszobává válik, ahol a franciák egyik fele kényszerzubbonyt lesz kénytelen húzni az ország másik felére." Állítását a korabeli kutatások eredményei is alátámasztani látszottak, a franciák körében 1871 és 1901 között, épp mikor az abszintozás fénykorát élte, megduplázódott a „holdkórósok” száma, 50 ezerről 100 ezerre nőt. De ez még hagyján, az igazi riadalmat az okozta, hogy kiderült, nem egy gyilkosság elkövetésének hátterében a zöld tündérke állt.
A délutáni, össznépi abszintozásnak végül egy családon belüli szisztematikus, abszint fűtötte gyilkolászás újságokat is bejárt története vetett véget. 1915 márciusában, Hollandia, Svájc és az Egyesült Államok példáját követve, Franciaország szerte betiltották az abszintgyártást, abszintmérést és –fogyasztást.
Tulajdonképpen, mindkét módszer lényege ugyanaz: a rémesen ihatatlanból valami borzalmas, de legalább iható italt varázsoljanak. A gall eljárással nincs nagy fakszni: az ember fog egy pohárnyi abszintot, a tetejére ültet egy direkte erre a célra kifejlesztett, lyukacsos kanálkát, ráteszi az előre odakészített kockacukrot, majd hideg vizet csorgatva rá (1 az 5-höz arányban - a víz javára) felhígítja, és egyben édesíti is az abszintot. Mindeközben, csiribí-csiribá, az áttetsző zöld szesz opálos löttyé lesz.
A cseh rituálé kellékei ugyanezek, de az izgalom, mi vele jár, jóval nagyobb. Az abszintos pohár tetejére lyukas kanalat, a kanálra pedig kockacukrot ültetnek – eddig stimmt -, erre aztán abszintot csurgatnak, s ha már jól beitta a szeszt, meggyújtják szépen a cukrot. Ég a cukor, ég, de mielőtt még kialudna, hideg vízzel nyakon öntik, hogy a drága „karamell” maradéktalan vegyüljön bele a keserű itókába.
Csalóka kis tünemény volt ez a zöld tündér. Igaz, sok esetben remek múzsának bizonyult – nem hisztizett, nem kavart, megbízhatón, mikor kellett, ott volt, és eredeti ötleteket sugallt…
Viszont tisztességgel fejbe rúgott mindenkit, aki vele élt. Verlaine állítólag előszeretettel gyújtogatta meg felesége ruháját, haját egy-egy abszintmámoros este után, és azt mondják, van Gogh füle is gazdája abszintszeretetének esett áldozatául.
A francia antialkoholista liga egyik szószólója, Georges Ohner, 1907-ben a következő szavakkal próbálta felhívni a közvélemény figyelmét a zöld szesz káros hatásaira: "Ha nem tiltják be az abszintot, akkor országunk hamarosan egy nagy gumiszobává válik, ahol a franciák egyik fele kényszerzubbonyt lesz kénytelen húzni az ország másik felére." Állítását a korabeli kutatások eredményei is alátámasztani látszottak, a franciák körében 1871 és 1901 között, épp mikor az abszintozás fénykorát élte, megduplázódott a „holdkórósok” száma, 50 ezerről 100 ezerre nőt. De ez még hagyján, az igazi riadalmat az okozta, hogy kiderült, nem egy gyilkosság elkövetésének hátterében a zöld tündérke állt.
A délutáni, össznépi abszintozásnak végül egy családon belüli szisztematikus, abszint fűtötte gyilkolászás újságokat is bejárt története vetett véget. 1915 márciusában, Hollandia, Svájc és az Egyesült Államok példáját követve, Franciaország szerte betiltották az abszintgyártást, abszintmérést és –fogyasztást.
Az 1990-es években éledt újjá kultusza, a csehek, a portugálok és a spanyolok indították be újra az üzletet. (Igaz, itt az abszintot nem tiltották be sosem, mivel nem volt annyira népszerű, nem nagyon tartottak tőle.) Okulva a rémhistóriákból, a hatóságok már szigorúbbak voltak a receptúrát illetően, az italból kitiltották a lényeget, a bódító, hallucinációt és akár ideggörcsöt is produkáló fehér ürömfüvet (aminek a leveléből és virágából kinyerhető illóolaj okozta igazából a galibát), és az EU-konform fekete ürömfűvel helyettesíttették.
Nem ugyanaz…
a kép pedig innen van:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése