2010. december 23., csütörtök

Csendes éj

Volt régen egy karácsonyi lemezünk – szerintem minden háztartásban megvolt akkor -, egy nagyméretű bakelit lemez, díszes, fényes karácsonyfa képével az elején, a „Csendes éj”, csupa klasszikus énekkel, zenével. Én a Mennyből az angyalt szerettem róla a legjobban. Akkoriban, természetesen, odavoltam az angyalokért (is), és konkrétan láttam is magam előtt, ahogy Mennyből az angyal egyszer csak leszáll a Szendefy utca 30/D. szám alá, hófehér ruhában, hatalmas tollas szárnyakkal, amolyan popsztárokat körbelengő koncertfüstben.
A Csendes éj volt az utolsó ének a lemezen, szép volt, szép volt, de én azért némi fenntartással kezeltem. Otthon nagyon szomorkásan csengett, és 4-5 éves fejjel az ember még nehezebben kezeli a meghittséget. A templomban viszont! Mindmáig az egyik legszebb nekem.

A dal idén lesz 192 éves. 1818 Szentestéjére született, muszájból... történt ugyanis, hogy egy kis osztrák falucska, Oberndorf templomának orgonája, éppen az ünnepek előtti napokban mondta fel a szolgálatot. A templom fiatal segédlelkésze, Joseph Mohr igencsak megszeppent, mi lesz most a másnapi éjféli misével, hiszen a hangszer megjavíttatására nincs már mód, különben is, a lehullott nagy hótól megközelíthetetlen is lenne a falu. Mit volt mit tenni, zene nélkül mégsem lehet misézni, előkapta a fiókból egy pár évvel azelőtt írt versét és bekopogott vele kántortanító barátjához, Franz Xaver Guberhez, aki, nem mellékesen, az oberndorfi Szent Miklós templom orgonistája is volt. Summa summarum, arra jutottak, gitárkísérettel oldják majd meg a templomi zenét, Gruber pedig megígérte, másnapra, december 24-re, kitalál valami dallamot Mohr verséhez. Másnap aztán, ketten közösen adták elő az éjféli misén a megilletődött híveknek szerzeményük. Az ünnepi dalnak hamar híre ment, egy orgonajavító mester, aki Oberndorf templomának szeszélyes orgonáját érkezett megjavítani, a hangszer fiókjában megtalálta és elkérte a Csendes éj, szentséges éj kottáját. Tőle tanulták már meg azok a vándor énekesek, akik egy karácsonyi koncerten I. Ferenc császár és a nála vendégeskedő I. Sándor cár előtt is elénekelték 1822-ben. 17 évvel később már az Egyesült Államokban debütált a dal. A világ szinte összes nyelvére lefordították már, és minden évben, Szenteste éjfélén, a római Szent Péter Bazilikától egészen a legapróbb falusi templomocskákig, valamennyi ünnepi misén felhangzik.

A dal keletkezéstörténetének elkötelezett kutatói szerint (Ausztriában létezik egy Csendes éj Társaság is, múzeummal, kiadványokkal) Joseph Mohr 1816-ban, mariapfarri szolgálata idején írhatta a verset, amelynek negyedik strófája a környék emberei számára különleges többlettel szólt.
A napóleoni háborúk vége és a franciák okozta felfordulásokat (először a forradalom, aztán Napóleon) megelégelő nagyhatalmak Bécsbe gyűltek, tanácskoztak és hogy elejét vegyék hasonló bonyodalmaknak, kidolgoztak egy új európai rendet, picit átszerkesztették a térképet és létrehozták mindezek védelmére a Szent Szövetséget, hogy közös erővel szereljék le aztán a rendetlenkedőket (például minket is 1849-ben). A határmódosítások következtében Salzburg tartomány nyugati része Bajorországhoz került, családokat szakítva szét és térség gazdaságát, jólétét biztosító sókereskedelmet (és az abból élő kereskedők, hajósok, hajóácsok stb.) lehetetlenítve el. A sókereskedelemből fakadó közös érdekek mentén összekovácsolódott települések megszenvedték nagyon a szétválást. A dal történészei szerint az itt élő emberek békesség utáni vágyát énekelte meg Mohr a Csendes éj negyedik versszakában.
E többlettartalom is biztosan hozzájárult ahhoz, hogy olyan hamar a legkedveltebb karácsonyi dal lett az osztrák területeken. Máig töretlen népszerűségét ez már kevésbé magyarázhatja, ám abban az áhitatatban és meghittségben - amiért nekem mindig hatalmas élmény, ha hallom, akár szöveggel, akár szöveg nélkül - igenis benne van ez a kevésbé ismert vagy már el is feledett történelmi plusz.
Íme az eredeti német szöveg:

1. Stille Nacht! Heilige Nacht!
Alles schläft; einsam wacht
Nur das traute heilige Paar.
Holder Knab im lockigten Haar,
Schlafe in himmlischer Ruh!
Schlafe in himmlischer Ruh!

2. Stille Nacht! Heilige Nacht!
Gottes Sohn! O wie lacht
Lieb´ aus deinem göttlichen Mund,
Da schlägt uns die rettende Stund´.
Jesus in deiner Geburt!
Jesus in deiner Geburt!

3. Stille Nacht! Heilige Nacht!
Die der Welt Heil gebracht,
Aus des Himmels goldenen Höhn
Uns der Gnaden Fülle läßt seh´n
Jesum in Menschengestalt,
Jesum in Menschengestalt

4. Stille Nacht! Heilige Nacht!
Wo sich heut alle Macht
Väterlicher Liebe ergoß
Und als Bruder huldvoll umschloß
Jesus die Völker der Welt,
Jesus die Völker der Welt.

5. Stille Nacht! Heilige Nacht!
Lange schon uns bedacht,
Als der Herr vom Grimme befreit,
In der Väter urgrauer Zeit
Aller Welt Schonung verhieß,
Aller Welt Schonung verhieß.

6. Stille Nacht! Heilige Nacht!
Hirten erst kundgemacht
Durch der Engel Alleluja,
Tönt es laut bei Ferne und Nah:
Jesus der Retter ist da!
Jesus der Retter ist da!

És a dal is, igaz írül, Enya előadásában, de itt meghallgatható németül is:


2010. december 17., péntek

Télen Bécsben

Ha valaki a tél folyamán Bécsben jár, nézzen be a Leopold Múzeumba.
2011. február 2-ig látogatható a Hildy és Ernst Beyeler gyűjteményéből összeállított kiállítás, Monet, Cézanne, Picasso, Chagall, Klee és más múltszázadi nagyok műveivel. (http://www.leopoldmuseum.org/ – a múzeum minden hónap utolsó hétvégéjén ingyenes látogatható nekünk, magyaroknak.)
Ugyan mindig akad ott valami izgalmas időszaki tárlat, a Leopoldba csak úgy, különösebb apropó nélkül is érdemes betérni. A múzeum, a legnagyobb Schiele-gyűjtemény mellett, számos híres Klimt és Kokoschka képpel is büszkélkedhet, amikhez jó visszazarándokolni, rajtuk elmélázni. A múlt hétvégén végre Bécsben lehettem megint, és az adventi tömegtől hátrahőkölve, a hideg elől menekülve bevetettem magam a Museums Quartier Leopoldjába.
Igyekeztem dokumentálni a látottakat, bár az élmény nem lesz ugyanaz, de ízelítőnek megteszi tán:
http://www.facebook.com/?ref=home#!/album.php?aid=26913&id=113340208701760

Egon Schiele önarcképe a múzeum honlapjáról van


2010. december 16., csütörtök

Hangolódok, hangolódok...

... és akkora szeretet lesz itt nemsokára - világok világának is elegendő volna!

2010. december 2., csütörtök

Irodalom és zene a Hadik Irodalmi Szalonban


December 8-án, jövő szerdán este kerül újra megrendezésre a Hadik Irodalmi Szalon.
A múltidézés helyett/mellett ezúttal a zenéé és az irodalomé lesz a főszerep, Vázsonyi János szaxofonművész 40. születésnapjának apropóján. A vendégek/köszöntők sora most is díszes: Bächer Iván író, Kukorelly Endre író, Peer Krisztián költő, Csillagh Katalin zongoraművész, Kardos Dániel gitárművész, Premetz Mátyás zongorista és az ünnepelt, Vázsonyi János. Az est háziasszonya: Juhász Anna.

Időpont: 2010. december 8. szerda – 19.00-21.00
Helyszín: Hadik Kávéház – XI. kerület, Bartók Béla út 36.

2010. december 1., szerda

Ezt most csak azért, mert tél van..

„Azért, mert tél van, tél van, kis szívem,
Azért, mert tél van, nem lehetsz hitetlen.
Azért, mert tél van, tél van, kis szívem,
Azért, mert tél van, szebb a lehetetlen.”
(Juhász Ferenc)


a kép Adolphe Valette festménye és innen van:
http://gerryco23.wordpress.com/2010/04/23/valette-northern-impressionism/