Karamell

Holnap este bevackolom magam a kanapéba és tévézni fogok. De nem csak úgy, egyszerűen. Olyan ritkán ad emberi időben valami normális filmet a készülék, hogy ha végre mégis, annak már hír- és eseményértéke van. Úgyhogy, esemény lesz. Vettem finom sajtokat, szekszárdi rosét, csokoládét, almát, szárzellert (az utolsó tétel kicsit kilóg a sorból, de ez az én estem) - lesz itt dőzsölés!

Igazi női film lesz műsoron, libanoni-francia műremek. Picit tartok attól, hogy a szinkron miatt nem lesz ugyanolyan nagy élmény, mint régen, de hátha fölös félelmem. Moziban, eredeti nyelven már sokszor láttam – szoktam ilyet csinálni, egy filmre újra meg újra befizetni, amin aztán ironizál is olykor környezetem. De én vállalom! Szerintem igenis jó egy jó filmet többször megnézni, elvégre először, úgy igazán, csak a cselekményre tud figyelni az ember, meg a szereplőkre, hogy ki milyen, kivel mi lesz, de a részletek nem maradnak meg. Másodjára, harmadjára viszont már észrevesz apró nüánszokat, fricskát, humort, érdekes beállításokat, elejtett gegeket, grimaszokat. Sokadjára pedig, mondhatni régi ismerősként, csak kényelmesen belesüpped a hangulatokba, képekben, színekben, világokban. A módszer ugyan nem minden esetben működik – Millió dolláros bébi, Ragyogás, Amerikai história X és más, hasonló kaliberű filmekkel eleve nem is próbáltam.

A holnapi film, Karamell, viszont ideális erre.
Ráadásul, aki vonzódik a keleti praktikákhoz, az az ottani szépségfortélyok széles tárházát kapja most szem elé, grátisz: másfél órás kezelést egy bejrúti szépségszalonban. Lesznek helyi sajátosságok, szőr ellen karamell, ránc ellen cellux… és hozzá egyetemes igazságok. Mert lényegében minden ugyanaz, az emberek ott is ugyanúgy működnek, mint bárhol másutt. Csak sasszézni kell többet és lavírozni sokat, hogy a modernizmus és tradíció kényes egyensúlya meg ne billenjen. Mert szabályok, azok vannak bőven. De működik az élet. És a film éppen ezt mutatja be. A rendezőnőt, Nadine Labakit, saját elmondása szerint filmjében/-vel a szabadságot kereste, hogy miként lehet igazán szabad ember, milyen mintákat találhat nő létére a szabadságra. És mindezt itt/ott, városában, Bejrútban. Ami egyszerre lehet imádható és gyűlölhető, hangulatos és nyomasztó, inspiráló és frusztráló. De mindenképpen más, teljesen más, mint a híradásokban.

http://www.youtube.com/watch?v=aLxlLIikmJI