Ma 120 éve mutatták be először A diótörőt.
Csajkovszkij utolsó színpadi műve, az E. T. A. Hoffmann Diótörő és Egérkirály című elbeszélése alapján készült mesebalett és annak zenéje a karácsonyi készülődés, ünnepre hangolódás egyik legszebb kelléke.
A mű színpadra állításának ötlete a cári színház egykori főigazgatójától, Ivan Vszevolozsszkijtól származott. A kiváló jelmeztervező hírében is álló színidirektor álma-vágya az volt, hogy egy látványában minden eddigit felülmúló darabot mutasson be, mesebeli kulisszákkal, gyönyörű jelmezekkel.
Vszevolozsszkij Hoffmann kissé bizarr, inkább felnőtteknek szóló meséjét éppen megfelelőnek találta erre a célra, viszont nem az eredeti, hanem annak az ifj. Alexandre Dumas által már fellazított változatán kedett el dolgozni a kor nagyhírű koreográfusával, Marius Petipavál közösen, és vették még egyszerűbbre a cselekményt: a darab első felében megmaradt ugyan a karácsonyesti jelent, de a második részben már egyértelműen a látványé lett a főszerep. Eztán kérték fel Csajkovszkijt a zene megírására. A librettó mellé a zeneszerző pontos kompozíciós terveket, utasításokat is kapott a koreográfustól, melyben Petipa precízen meghatározta a zenei frázisok hosszúságát, ritmusát, hangulatát.
Csajkovszkij eleinte némileg ódzkodott a feladattól, attól tartott, hogy a pompázatosra tervezett külcsíny elvonja majd a figyelmet a zenei finomságokról. Kezdeti kedvetlenségét hamar felülírta a mese iránti lelkesedése, így, mikor végre nekidurálta magát a munkának, kimondottan gyorsan, 1892 elejére el is készült a zenével, március 7-én pedig már be is mutatták Szentpéterváron a balett egyik kivonatát, a Diótörő szvitet.
A diótörő ősbemutatójára 1892. december 18-án került sor a szentpétervári Mariinszkij Színházban. A közönség egészen jól fogadta, a kritikusok azonban fanyalogtak, nem tetszett nekik a koreográfia és hiányolták a cselekmény drámaiságát. A koreográfia milyensége szempontjából némi mentség, hogy a főszerepet gyerekek játszották, ami némi korlátot jelentett azért a táncok megtervezésénél, kivitelezésénél. Csajkovszkij zenéje viszont osztatlan sikert aratott, idővel pedig az előadás egésze is hozzácsiszolódott.
Nálunk jó pár évtizeddel később, 1927. december 21-én mutatták be először a darabot a Magyar Királyi Operaházban és azóta is évről évre színpadra viszik a karácsonyi időszakban.
Hogy idén mikor, azt itt megtaláljátok.
Ám ha az Operába már nem sikerül jegyet szerezni, megnézhetitek itt is, ráadásul a Mariinszkij Színház előadásában.
Az írás megjelent a Mon Chi Chic magazinban decemberi számában is.
